A szitanyomás öt fő elemből áll: szitanyomó lemez, gumibetét, tinta, nyomdaasztal és hordozó. A szitanyomás alapelve a nyomtatás azon az elven, hogy a nyomólap grafikus részének hálónyílásai lehetővé teszik a tinta átjutását, míg a nem{1}}grafikus rész hálónyílásai nem. Nyomtatás közben a tintát a szitanyomó lemez egyik végére öntik, és a szitanyomó lapon lévő festékfelületre egy gumibetéttel bizonyos nyomást gyakorolnak, amelyet ezután a szitanyomó lemez másik vége felé mozgatnak. Ahogy a gumibetét mozog, a tinta a grafikus rész hálónyílásaiból a hordozóra préselődik. A tinta viszkozitása miatt a nyomtatott kép egy bizonyos tartományon belül rögzül. A nyomtatási folyamat során a gumibetét mindig lineáris kapcsolatot tart fenn a szitanyomó lemezzel és a hordozóval, és az érintkezési vonal a gumibetét mozgásával együtt mozog. Mivel a szitanyomó lemez és a hordozó között van egy bizonyos rés, a szitanyomó lemez a saját feszültsége miatt ellenerőt hoz létre a gumibetéten, ezt nevezzük visszapattanó erőnek. A visszapattanó erő miatt a szitanyomó lemez és a hordozó csak mozgó lineáris érintkezéssel rendelkezik, míg a szitanyomó lemez többi része a hordozótól elválasztott állapotban van. Ez biztosítja a nyomtatási méret pontosságát, és elkerüli a hordozó elkenődését. Amikor a gumibetét áthaladt a teljes lemezen, felemelkedik, és ezzel egyidejűleg a szitanyomó lemez is megemelkedik, és a tintát óvatosan visszakaparják a kiindulási helyzetbe.
